Smohay család

A felvidéki származású Smohay család hat generációja több mint 120 éve él Székesfehérváron. Az iparos, kispolgári família virágkora egybeesik a kiállítás időszakának végével, a város 20. századi reneszánszával vagyis a 1930-as évek közepétől a II. világháborúig terjedő jeles korszakkal.

Smohay János (1860–1941) kalapos és szabómester két idősebb fia ifj. Smohay János (1891–1975) és Ferenc (1897–1979) apjuk foglalkozását folytatták, igaz János nem kalapos, hanem végzett festőművész volt, aki fotográfiával is foglalkozott. Főként női kalapjaik voltak kedveltek a város hölgyközönsége körében. Üzeltük a Városház téren, a ferences rendház földszinti helyiségében, kalapos üzemük először a Sütő, majd Kossuth utcában volt. A család 1932-ben költözött a ma is Smohay-házként ismert Jókai utca 11. számú ingatlanba. Külön érdekesség, hogy a kiállítás néhány terme ifjabb Smohay János egykori házában található. Ezért külön egységben kerülnek bemutatásra fotográfiái.
Ifjabb Smohay Jánosnak nem született gyermeke, hagyatéka jelentős részét a városra és annak múzeumára örökítette. Smohay Ferenc és feleségének a tehetős lovasbeényi származású hentes és mészáros család sarjának, Szabó Etelnek (1900–1988) négy gyermeke született: Ferenc (1922), Mária (1924–1986), Magdolna (1930) és Zoltán (1940).

A Smohay család hagyatékában megmaradt fotókon egy szorgalmas, a társadalom megbecsülését élvező iparos család önreprezentációja figyelhető meg. A divatos belvárosi fotográfusok műtermeiben készült fotók mellett feltűnik a családi archivumból néhány a szorgos hétköznapokat megörökítő amatőr felvétel is. A műtermi fotográfiákon túl a kiállításon eredeti kópiákon láthatjuk a család tagjait különféle társadalmi helyzetekben: iskolában, ballagáson, banketten, színjátszókörben, iparoskörben. A fotók között feltűnnek a család alkalmazásában álló, szinte családtagként kezelt inasok, segédek esküvői fényképei is.