Csitáry család

"Különös dolog, amikor az ember saját családjáról történészek többet tudnak, mint ő maga. Aztán az is különös, amikor az ember hivatást választ, vagy éppen a hivatás választja ki őt, és egy idő után kiderül, hogy elődei is ugyanazt a foglalkozást űzték. Hát, én így jártam. Beleszülettem egy családba, amelyről gyermekkoromban nem sokat tudtam, pedig benne éltem, olyan emberek között, akik ma már a város történetének részei. De akkor, ők nem meséltek. Így később, az apránként előbújó családtörténeti könyvből, az újságokban megjelenő írásokból, könyvekből, kiállításokból kezdett összeállni a kép. És derült ki, hogy terveim ellenére olyan hivatásba csöppentem, ami elődeim hivatása is volt: az újságírásba.
A Baán Kálmán által a negyvenes évek elején összeállított családtörténet szerint a család a Felvidéken, vagyis ma Szlovákiában található Csitárról származik, és „névszerint az első ismert személy, ki Csitáry néven szerepel, az a Chitary Mihály, aki 1641. julius 6-i kelettel Regensburgban III. Ferdinánd királytól cimeres nemeslevelet nyert.” A család útja több állomáson át vezetett Székesfehérvárra. Csitári Kálmán gyógyszerész végzettséggel kezdett írással foglalkozni, és ő érkezett az 1860-as évek elején a városba, ahol helyi lapoknak dolgozott. 1874. július 1-jén átvette a Székesfehérvár és Vidéke című lapot, amit 1882 nyarán bekövetkezett halála után dédnagyapám, Csitári Emil vitt tovább. A következő évben vette feleségül Lauschmann Alojziát, aki nyolc gyermeknek adott életet. Köztük Csitári G. Emilnek, a későbbi polgármesternek, valamint nagyapámnak, Csitári Jenőnek, aki a nyomdatulajdonosként dolgozott. Két fiútestvérük közül Olivér gyógyszerész lett és patikát nyitott Székesfehérváron, Tibor pedig a Székesfehérvári és Fejérmegyei Takarékpénztár cégjegyző főkönyvelője volt a negyvenes évek elején. Természetesen a történet folytatódott, hiszen a család története tovább íródott a hétköznapokban, a gyermekekben, unokákban, leszármazottakban, akik – velem együtt – részben továbbra is itt élnek a városban.
És hogy még néhány szó a névről is, amit sokféle módon írnak, hogy Csitári, hol Csitáry, hol Csitáry G. változatban. A könyv szerint: „I. Emil-Levente és Lauschmann Alojzia fiai, Olivér, II.Emil, Tibor és Jenő régi magyar nemességét és „csitári” nevét, kétségtelen hitelességgel megállapítván, azt a m. kir. Belügyminiszter 1939-ben 275.257/1939. II. a. szám alatt igazolta s erről mindnégyüknek bizonyságlevelet adott. A Kormányzó Úr Őfőméltósága pedig 1940. január hó 18. napján kelt legmagasabb elhatározásával, fentnevezettek családi nevét régi magyar nemességük és „csitári” előnevük épségbentartásával „Csitáry”-ra változtatta.”
Csitáry-Hock Tamás"